| Érdekességek : Egy kis macskapszichológia - A stressz és a macskák |
Egy kis macskapszichológia - A stressz és a macskák
A Macskamánia Magazin korábbi számaiban már többször írtam olyan problémákról, amelyeknek legtöbbször nincs közvetlen, jól behatárolható betegségtünete, mégis komoly fejtörést okoznak a gazdának, és nekünk állatorvosnak is („Segítsen, Doktor Úr!”, „Szunnyadó kistigrisek”). Akárhogy is nézzük, soha nem szabad elfelejtkezni arról, hogy macskáink igen érzékeny lelkülettel bírnak, emellett viszont igénylik a körülmények stabilitását, állandóságát is.
A lelki problémák kivizsgálása során sok esetben (de azt is mondhatnánk, hogy mindig) szükség van (vagy lenne) alapos helyszíni szemlére, a cica életterének, életmódjának, szokásainak elemzésére, ugyanis ezeknek a bajoknak a forrása legtöbbször ezen a területen keresendő. Az a tény, hogy a macskák és az emberek viszonylag jól kijönnek egymással, sok szempontból meglepőnek is nevezhető, hiszen nem tartozunk egy fajhoz. (Gondoljunk csak bele, mennyi gond származik abból, hogy emberek emberekkel élnek együtt!)
A macskák viselkedését kutató szakemberek megállapították, hogy az utóbbi 25-30 év során fokozatosan növekvő mértékben jelentkeznek „macskagondok” és a szociális viselkedés zavarai. Ennek hátterében három fő okot sikerült kimutatni. Ebből az egyik, hogy jelentősen megnőtt azoknak a háztartásoknak a száma, ahol nem csak egy macskát tartanak, hanem egyszerre többet. A másik fontos elem, hogy a korábbiaknál sokkal több macskát tartanak lakásba bezárva, úgy, hogy az állatok soha életükben nem tehetik ki a lábukat onnan. A harmadik ok pedig, ami miatt egyre több macskapszichológiai esetre derül fény, az a körülmény, hogy egyre több kutató, szakember foglalkozik a problémás esetekkel, és ők nem csak jó tanácsokkal látják el a gazdikat, hanem feljegyzik, és kielemzik a tapasztalataikat.
A bezártság és a stressz
Ma már szinte megcáfolhatatlan tény, hogy a macskáknak a bezártság és az ezzel együtt járó stressz okozza a legtöbb viselkedési, alkalmazkodási problémát. Még olyan helyeken is, ahol nem csak a lakásban él a cica, jelentős gondot jelent a környezetében élő macskák számának rohamos növekedése, ami szinte automatikusan magával hozza a territóriumért folytatott küzdelmet. Sajnos, sokan felejtik el, hogy a macskák ún. territoriális emlősök, vagyis öröklött igényük van saját személyes területre, amelyen nem tűrik meg másik macska jelenlétét. A problémát súlyosbítja, hogy a macskák ránk, emberekre is úgy tekintenek, mintha mi is macskák lennénk, így ha az állat környezetében élő emberek száma növekszik (pl. egy kisbaba vagy egy új partner megjelenésével), ez tovább súlyosbíthatja a cica belső feszültségeit.
A bezártság és a létszámnövekedés másik velejárója, hogy drasztikusan csökkennek a macskák folyamatos stimulálását szolgáló tényezők: csökkennek a vadászlehetőségek, beszűkülnek a menekülési utak, az állatnak nincs mivel eltöltenie az aktív idejét (úgy is mondhatnánk, hogy unatkozik). A beszűkült élettér okozta stressz jellegzetes élettani következményeket hoz létre az állatok szervezetében. Megemelkedik a szívverések száma, megváltozik a véráramlás, és adrenalin szabadul fel. Összességében azt mondhatjuk, hogy az állat szinte folyamatosan készen áll a harcra, vagy éppen a menekülésre (mikor mire van éppen szükség). Ez a folyamatosan fennálló állapot aztán olyan megmagyarázhatatlannak tűnő jelekben nyilvánul meg, mint a nemkívánt helyekre történő piszkítás, a spriccelés, az agresszió, a túlzásba vitt tisztálkodás, vagy a táplálkozási rendellenességek.
Agresszív viselkedésformák
A „Szunnyadó kistigrisek” című korábbi írásomban írtam már erről a problémáról. Az ott leírtakat most a következőkkel egészíteném ki. A macskák gazdái számára a hímek közötti harc, a territoriális küzdelmek és a félelemből kialakuló támadások a legaggasztóbb problémák. Ugyanakkor gyakori, hogy a különböző helyzetekben a harctípusok közötti határok elmosódnak, s egy harc során akár az összes előfordulhat. A kölykeit védő anyamacska agressziója, amit túlzottan kíváncsi fajtársával szemben kinyilvánít, a helyzetből adódóan sokkal érthetőbb és megmagyarázhatóbb, így kevésbé ad okot aggodalomra. Az ún. átirányított agressziót a többmacskás lakásokban figyelhetjük meg, illetve olyan területeken, ahol túl sok a macska. Ennek érdekes megnyilvánulási formája, amikor az állat a másikkal szembeni agresszióját éppen a gazdáján (tehát az emberen) vezeti le. A fenyegetettség miatti agresszió is leginkább a sokmacskás háztartásokban fordul elő. Fő jellemzője a támadás megelőző célzata, amikor a támadó eleve meg akarja félemlíteni ellenfelét, még mielőtt az bármit tenne, vagy tehetne. Az ilyen típusú agresszió ellen egyedül az élettér növelésével védekezhetünk, no meg egy kis odafigyeléssel. Nem szabad elkövetni például azt a hibát, hogy az etetéskor egyszerre, és egy tálból akarjuk etetni a cicáinkat.
A bezárt macskák közötti agresszió hatásai
A macskákhoz hasonló territoriális emlősöknél az egyik fél részéről megnyilvánuló kevésbé agresszív viselkedés már az első találkozáskor is kialakíthatja a dominanciaviszonyokat. Az ilyen találkozások, harcok legtöbbje úgy ér véget, hogy az egyik fél elhagyja a területet, míg a másik megszerzi azt. Ha viszont több macskát összezárnak, akkor a terület határai kötöttek lesznek, és az állatoknak nem lesz lehetőségük a kitérésre, menekülésre, így a vesztes nem tud elvonulni a domináns macska területéről, és kénytelen jóval közelebb lenni hozzá, mint ahogy szeretné. Ez a stresszhelyzet hosszú távon nagyon kártékony lehet, mert a bekövetkező biokémiai változások sokféle patológiás elváltozást eredményezhetnek. Ilyenek például a termékenységi problémák és egyes szívbetegségek. A szinte állandó adrenalinhatás miatt gyengül az immunrendszer, ezért az állat könnyebben megfertőződhet, megbetegedhet.
Mit tehetünk a bezártság okozta stressz ellen? A legfontosabb, hogy minél több lehetőséget biztosítsunk az állatok számára a rendelkezésre álló tér jobb kihasználására. Ez magyarul azt jelenti, hogy meg kell teremteni a lakásban a függőleges irányú mozgás „legális” lehetőségeit: biztosítani kell a mászást. Célszerű olyan visszavonuló-polcokat felszerelni vagy kialakítani, amelyeken csak egy állat fér el, és amelyeken úgy pihenhetnek, hogy viszonylag távol vannak a többi macskától. Ahol megoldható, ott építsünk macskaajtón keresztül elérhető, zárt kifutót. Az unatkozás elkerülésre teremtsünk játéklehetőségeket. Nagyon hasznosak lehetnek a macskamászókák, amelyeket magunk is elkészíthetünk, de akár meg is vásárolhatunk. Ezekre felmászva lehetősége van a macskáknak arra, hogy figyelemmel kísérjék a körülöttük zajló eseményeket, de jó tere lehet ez a közös játéknak és a kommunikációnak is. És végül, ha szükséges, akkor csökkenteni kell az egy területen élő állatok számát. Kétségtelen, hogy ez nehéz döntést igényel, de még mindig jobb egy-két cicától megválnunk, mint ha az összes kedvencünket károsítaná a túlzott állatlétszám.
A túlzott mértékű tisztálkodás
A macskák kétségtelenül arról híresek, hogy sokat és alaposan tisztálkodnak. Van azonban a mosakodásnak egy olyan fokú gyakorisága és időtartama, amely már mindenképpen kórosnak minősíthető. A túlzott mértékű tisztálkodást folytató állat aktív idejének legnagyobb részében önmagát nyalja, tisztogatja, aminek következtében azokon a helyeken, testrészeken, ahol a szőr vékonyabb, érzékenyebb, a szőrszálak letöredeznek a sok nyalakodástól. Ez leginkább a has alján, a két hátsó láb belső oldalán alakul ki.
Ennek a stressz miatt kialakuló állapotnak a megszüntetése egyáltalán nem egyszerű feladat! Ráadásul súlyosbíthatja a helyzetet, ha egyidejűleg gond van a végbélmirigyek ürülésével, aminek következtében az állat folyamatos késztetést érez arra, hogy magával foglalkozzon. Szintén súlyosbító tényező lehet még a bolhásság, mert az ilyen állat jóval érzékenyebben reagál a bolhák csípésére. Megfigyelték azt is, hogy egyes fajtáknál (sziámi, burma, abbesszin) ez a jelenség sokkal gyakoribb, mint másoknál.
Gyakori oka lehet még a túlzott tisztálkodásnak az is, ha a macskát hosszabb időre hagyják magára, mint ahogy azt megszokta. Ha nem tudunk többet lenni a kedvencünkkel, a jelenlétünket pótolhatja például a közelmúltban hordott ruhánk, amely beitta illatunkat, és amely növeli az állat biztonságérzetét. Amennyiben ilyen problémával állunk szemben, mindenképpen szükség lesz állatorvosi segítségre, egyrészt az esetleges bolhásság megfelelő kezeléséhez, másrészt annak ellenőrzéséhez, hogy nincs-e gond a végbélmirigyekkel.
Ürítés az almon kívülre, piszkítás a lakásban
A „Segítsen, doktor Úr!” című korábbi írásomban már részletesen foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de mivel szorosan idetartozik a stressz okozta témakörhöz, röviden újra említést kell tenni róla. Már csak azért is, mert egyes statisztikák szerint a macskák legalább 10%-a (és nemcsak a lakásban tartottak, hanem a kijárók is) rendszeresen félrepiszkít a lakásban. Tény, hogy ha a macskánk kimehet a házból, sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy bent ürítsen, mert a területén sokkal szívesebben könnyít magán. Ezt azonban jelentősen befolyásolhatja például az időjárás, vagy az a körülmény, hogy a környéken sok a macska, a mienk pedig félénkebb típus. Előfordulhat az is, hogy a cicánk valami miatt bent reked a lakásban, és nem tud kimenni (pl. elromlik a macskaajtó, vagy a többi macska megakadályozza őt a kijárat használatában). Új macskák, új emberek feltűnése, vagy a környezetben bekövetkező (apró) változások szintén befolyással lehetnek az ürítési szokásokra.
Ahol több állatot tartunk együtt, főleg lakásban, ott célszerű lehet több alomtálcát kihelyezni, hogy minden állatnak meg legyen a saját illemhelye. (De előfordulhat az is, hogy egyetlen cicánk is több helyen szeretné végezni a dolgait, és nem elégszik meg egyetlen alommal.) Fontos alapkövetelmény, hogy az állat az ürítés közben biztonságban érezhesse magát. Ezért nagyon meg kell fontolni az alomtálcák elhelyezését. Ebben fontos szempont, hogy az alomnak minél messzebb kell lennie attól a helytől, ahol a cicának enni adunk. Az ürítési (vizelési) gondok megszüntetéséhez szintén szükséges az állatorvosi vizsgálat, annak tisztázása érdekében, hogy nincsenek-e a háttérben húgyúti betegségek, amelyek esetleg fájdalomérzetet okoznak az állatnak.
Feltűnő bűzjelek
Azok a macskák, amelyeknek lehetőségük van a házon kívül elvégezni a dolgukat, szinte minden alkalommal elássák az ürüléküket. Ennek a helye általában a területük szélén, annak határainál van, de mindenképen ott, ahol még magabiztosnak érzik magukat. Ez nagyon fontos körülmény, mert ennek hiányában zavarodottnak érezhetik magukat. Ha ürítés közben izgatottá válnak a többi macska közelsége miatt, akkor ez megszakítja az öröklött „munkafázisok” teljes véghezvitelét. Vannak olyan szituációk, amikor az állat szándékosan nem ássa el az ürülékét, mert ezzel is jelezni akarja a konkurrenciának, hogy ez az ő területe. Ezt még a herélt állatok is gyakran megteszik.
Az ürülék elásását azonban sok zavaró tényező, ill. körülmény is befolyásolhatja, még akkor is, ha nincsenek a közelben másik macskák. Ilyen lehet például az ásásra alkalmas területek megfogyása, a föld betonkeménységűvé száradása, a korábbi ürítési helyek befüvesítése, lebetonozása. Ezeken a nehézségeken kis odafigyeléssel könnyen segíthetünk!
A nem herélt kandúrok a területük határait spricceléssel jelölik meg. Ezt ma már mindenki tudja, és azt is, hogy az ivartalanítás általában csökkenti ennek gyakoriságát és erejét. Az már kevésbé közismert, hogy ugyanezt megteszik a herélt kandúrok is, ha idegesíti őket a területre betévedő nem ivartalanított kandúr, csak ennek az ereje, szaga kevésbé erős. Ugyanígy spriccelhetnek továbbá a párzási időszakban a nőstények is. Mindennek a legfőbb oka az, hogy a saját szaguk érzete magabiztossá teszi a macskákat a kényes helyzetekben. Ott, ahol valami miatt gyakran változik a környezet illata, nőhet a macska késztetése a saját illatának, szagának érvényesítésére, még akkor is, ha ezt a változást nem macskák idézik elő. Fontos ezt megértenünk, ha macskánk lelki bajait is meg akarjuk érteni, hiszen a mindennapi életünk során számtalan olyan ténykedésünk van a lakásban, amely ilyen-olyan szagok, illatok keletkezésével jár, és amelyet a macskánk könnyen félreértelmezhet.
A bútorok kaparása, rongálása
A házimacskák gazdáinak a cicával kapcsolatos leggyakoribb és legnagyobb problémája a bútorok rongálása. Még azok a macskák is tönkretehetik a bútorokat, amelyek kijárhatnak, bár nem annyira, mint azok, amelyeket teljesen bezárnak. Sokan azt gondolják, hogy ezt egyszerűen a karmok koptatása érdekében teszik a macskák, holott annak sokkal fontosabb funkciója van, ami, bármily meglepő, ugyancsak a terület megjelölésével és feltűnővé változtatásával áll összefüggésben. A macskák karmainak tövében ugyanis olyan mirigyek vannak, amelyekből a karmoláskor egyedi illatú váladék ürül. Ez a váladék megjelöli a felségterületen belüli tárgyakat, és ezáltal a cica akár becsukott szemmel is képes biztonságosan tájékozódni. Másrészt a megjelölt bútorok messziről hirdetik már vizuálisan is: én lakom itt, enyém ez a hely! A kinti világban a macskák persze a kedvenc fák törzsét használják erre a célra, körös-körül megjelölve ezzel a határokat. Erről a szokásról leszoktatni őket nehéz ugyan, de nem lehetetlen. A bútorok helyett mindenképen alternatív lehetőségeket kell biztosítani erre a célra. Erre megfelelőek az ún. kaparófák, de azokat nem szabad eldugni a lakásban, sőt, a legfeltűnőbb helyen kell elhelyezni a szobában!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Oszkár, a kismacska születése óta vak. Egy állatbarát házaspár fogadta örökbe egy menhelyről. Otthon több videót is készítettek, ahogy ez a cukiság játszik, amit felraktak videómegosztókra, és a cica egyre népszerűbb lett. Ma már hatalmas rajongótábora van Oszkárnak (és testvérkéjének, Klausnak) a Youtubeon és Facebookon is. Első videója már több mint 4 millió megtekintésnél jár. A nevükkel és fényképükkel diszített pólókat, táskákat és egyéb cukiságokat is árulnak már, nem kis kereslet van ezek iránt. Csatlakozz te is Oskar és Klaus rajongóihoz :) Hivatalos Facebook oldal: 