Szeparációs szorongás a cicáknál
A szeparációs szorongás nagy hatással lehet a cicákra, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.
A szeparációs szorongás nem csupán kutyáknál, hanem cicáknál is megjelenhet. Az ezzel a problémával küzdő macskák nem vonyítanak és ugatnak, mint a kutyák, nem rágják az ajtókat és ablakpárkányokat kétségbeesésükben, hogy megszabaduljanak ettől a szorongástól. Az ő szenvedésük kevésbé nyilvánvaló és némelykor a gazdinak igazi detektívnek kell lennie, hogy kiderüljön, mi is a baj valójában.
Valószínű, hogy a genetikai tényezők is fontos szerepet játszanak a szeparációs szorongásban, habár végül a környezeti tényezők is felelősek érte. A genetikai tényezők közé tartozik az érzékenység és a szorongásra való hajlam. Egyes keleti fajták, mint például a sziámi és burma, hajlamosabbak a szorongásra, mint a féktelen temperamentumú cicák, mint például a maine coon.
A környezeti tényezők gyakran magukba foglalják a téves kötődési tapasztalatokat amikor a cicák kicsik. Az árva kiscicák, az anyjuktól korán elválasztott kiscicák talán a leghajlamosabbak ennek a stresszes állapotnak a kialakítására. Az érzékeny személyiség és a helytelen korai élettapasztalatok együttesen hajlamosabbá teszik a cicát a szorongásra.
Jelek, amelyek elválasztás által okozott szorongásra utalhatnak a macskáknál
Túlzott kötődés a gazdához: követi szobáról-szobára mindenfelé a házban.
Szorongás: amint a gazda készül elmenni (ez az úgynevezett távozás előtti szorongás), többféle módon megnyilvánulhat, de a leggyakoribb megnyilvánulási formák a nyávogás, durcásság, látszólagos depresszió, eloldalgás és elbújás.
Sírás, nyávogás nyomban, miután a gazda elmegy.
Anorexia: az érintett cica gyakran túl nyugtalan enni, amikor magára hagyják.
Helytelen ürítés: gyakran vizelettel jelöli meg azokat a helyeket, ahol épp barangol, előfordulhat, hogy ürülékkel is. Az üledékek gyakran megfigyelhetők közel az ajtóhoz, ahonnan a gazdi elment, vagy a gazdi ruháján, ágyneműn.
Hányás: csak a gazdi távollétében.
Túlzott önápolás: ez egyszerű tisztálkodási viselkedésnek indul, de megrögzött önápoláshoz vezethet, ha nem tartjuk féken.
Romboló viselkedés: ritka, de egyes macskák megkarmolhatják vagy megkarcolhatják az ajtó szélét feltehetőleg az elszigeteltségtől való megmenekülés reményében. ·
Túláradó üdvözlés: mintha egy rég elvesztett barátot látnának újra.
Habár a kutyáknak meg lehet tanítani, hogy függetlenek legyenek, ez a cicák esetében sokkal bonyolultabb. Egyes módszerek hasznosak lehetnek, mint például biztatni a cicát, hogy a cicáknak kitalált ágyacskában aludjon, mialatt a gazdi napközben távol van. A környezet gazdagítása is segíthet. Ez megvalósítható a következőkkel: tegyél mászkálásra használható állványzatokat, hogy a cica kilásson a külvilágra. Válassz ki egy pár mozgatható játékot, amikhez esetleg erősíthetsz illatos macskamentát . Tedd a napi ételadagját egy kockába. Habár a szorongással küzdő cicák nem esznek, ha magukra hagyják őket, ha nagyon megéheznek, esznek. Ha a cica nem akar enni több mint egy napig, kérj tanácsot állatorvosodtól! Próbálj meg valamilyen kompromisszumot kötni! ·Például hagyd a rádiót bekapcsolva! A rádió háttérzajként mintegy elnyomja a máskülönben zavaró csend hangját. Ha ez sem segít, konzultálj szakemberrel!
|