|
A macska anatómiája
A macskák sportos alkatúak, testük gyors, intenzív tevékenységre alkalmas, így ideális a ragadozó életmódhoz. Jó futók, rövidtávon képesek elérni az akár 50 km/h-s sebességet is. Ízületeik hajlékonyak, hosszú lábaikkal, rugalmas erős izmaikkal remekül ugranak, képesek függőlegesen felfelé a kerítésekre vagy falakra akár két méter magasságba is felugrani, álló helyzetből. Emellett igen jó az egyensúlyérzékük (egyensúlyuk megtartását hosszú hajlékony farkuk is segíti), reflexeik gyorsak.
A felnőtt hímek testhossza (a fejet is beleszámítva) körülbelül 52,2 centiméter, farkuk hossza 25-30 centiméter, marmagasságuk pedig 30-35 centiméter, míg a nőstények átlagos testhossza (fejjel együtt) mintegy 47,8 centiméter, melyhez 25,2 centiméteres farok tartozik, míg marmagasságuk körülbelül 30 centiméter. A National Geographic Society (1981) szerint a legtöbb ismert fajta hossza átlagosan 46 centiméter, farokhosszuk pedig 30 centiméter. Testtömegük általában 2,5 és 7 kilogramm között mozog (a hímeké átlagosan 4,5, a nőstényeké 3,3 kilogramm), habár néhány fajta, mint például a Maine Coon meghaladhatja a 11,3 kilogrammot is. Néhányuk akár a 23 kilogrammot is elérheti a túltáplálás miatt. Nagyon kicsi (kevesebb, mint 1,8 kilogramm tömegű) példányok is ismertek.
A macskáknak 230 darab csontjuk van (míg az emberi csontváz 206 csontból áll). Koponyájuk rövid és robusztus felépítésű.
Bőrük eléggé rugalmas; lehetővé teszi az állat számára, hogy szembe forduljon egy másik ragadozóval vagy egy másik macskával, még akkor is ha a bőrénél fogva ragadják meg. Ez a tulajdonság orvosi beavatkozásoknál is előnyös, ugyanis leegyszerűsíti az injekciók beadását.
A fülek mozgatását hatvankét különböző izom végzi, ezek segítségével a macska egyenként is képes a füleit a megvizsgálandó hang irányába fordítani (nagyjából 180°-os szögben), a fejmozgató izmaitól függetlenül.
A macskák a kutyákhoz hasonlóan a lábujjaikon járnak (az emberrel vagy a medvével ellentétben, amely inkább a talpát használja), csontjaik a láb alsó részét feljebb emelik. A macskák járása nagyon kifinomult, hátsó lábukat pontosan a mellső lábuk nyomába helyezik el, csökkentve ezzel a zajt és a látható nyomok számát. Ez előnyt jelent a durva talajon való haladásnál is, mert csak elülső lábaik számára kell megfelelő helyet találniuk.
A kutyáktól és más emlősöktől eltérően a macskák előbb az egyik oldalukon lépnek mindkét lábukkal, majd ezt követően lépnek a többivel, ahogyan a tevék és a zsiráfok, habár ezen állatok között nincs olyan kapcsolat, ami magyarázattal szolgálna erre a hasonlóságra.
A tesztek azt mutatják, hogy a macska látása a sötétben felülmúlja az emberét, világosban azonban elmarad attól.
Egy átlagos macska látómezeje körülbelül 200°, míg egy egészséges emberé 180°, a binokuláris látómezeje azonban szűkebb. A legtöbb ragadozóhoz hasonlóan a szemei előre néznek, lehetővé téve a mélység érzékelését.
A macskáknak van egy vékony harmadik szemhéjuk, a pislogóhártya, amely oldalról záródik és akkor látható amikor a szemhéjak szétnyílnak. Ha a hártya félig zárva van, akkor az állat feltehetően beteg; azonban a jóllakott, álmos példányok pislogóhártyája is gyakran látható. Amennyiben a harmadik szemhártya tartósan látható marad, az állatot meg kell vizsgáltatni egy állatorvossal.
A macskák szemszíne sokféle, leggyakrabban aranyszínű, zöld vagy narancssárga.
Az emberek és a macskák hallása hasonlóan működik az alacsony frekvenciatartományban, a macskák azonban lényegesen magasabb, akár 64 kilohertzes hangokat is képesek meghallani.
A házimacska szaglása tizennégyszer jobb az emberénél. Orrukban kétszer annyi szagérzékelő sejt található, mint az emberében, melyekkel olyan szagokat is képesek érzékelni, amiket az emberi orr nem észlel.
A macskának mintegy huszonnégy mozgatható „tapintószőre” (vibrissae) van kétoldalt az orra mellett, melyek négy vagy több sorban helyezkednek el, ezen kívül a szemeik felett is található egy-egy bojt, állukon és csuklóik belső felén pedig szintén találhatók hosszabb, tapintásra szolgáló szőrszálak. A majdnem teljesen szőrtelen szfinx macska egyes példányainak lehetnek hosszabb vagy rövidebb tapintószőrei, de a szőrzet ezen része teljesen hiányozhat is.
A tapintószőr segítséget nyújt az érzékelésnél és a tájékozódásnál. A bajusz két felső sora az alsó két sortól függetlenül mozgatható, így alaposabb vizsgálódást tesz lehetővé. A tapintószőrök a normál szőrszálaknál kétszer vastagabbak, gyökerük pedig háromszor mélyebben ágyazódik a bőrbe. Mivel alsó végüknél számos idegvégződés található, a macska rendkívül kifinomultan képes velük érzékelni a légmozgásokat, a légnyomást és az érintést. A bajusz segítségével a tárgyak körüli légörvények és egyéb apró légáramlatok is érzékelhetők, így a macska észlelheti velük a közeli tárgyakat; elhelyezkedésük, méretük és formájuk anélkül is a tudomására jut, hogy látná vagy megérintené őket.
Emellett a bajusz a vadászat során is hasznos.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Oszkár, a kismacska születése óta vak. Egy állatbarát házaspár fogadta örökbe egy menhelyről. Otthon több videót is készítettek, ahogy ez a cukiság játszik, amit felraktak videómegosztókra, és a cica egyre népszerűbb lett. Ma már hatalmas rajongótábora van Oszkárnak (és testvérkéjének, Klausnak) a Youtubeon és Facebookon is. Első videója már több mint 4 millió megtekintésnél jár. A nevükkel és fényképükkel diszített pólókat, táskákat és egyéb cukiságokat is árulnak már, nem kis kereslet van ezek iránt. Csatlakozz te is Oskar és Klaus rajongóihoz :) Hivatalos Facebook oldal: 